A játék lényege, hogy agyonszabályozott világunkban képesek legyünk visszabontani a lényünket, vagy legalább lényünk egy részét a kevésbé szabályos, szabadabb, lengébb létbe.
De vajon képesek vagyunk rá?
Képesek maradunk rá, felnőtten is?
Érezzük-e eléggé, hogy ez mennyire fontos, mennyire éltető?
Agyonszabályozott világunkban képesek vagyunk-e visszabontani a lényünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése