Gondolat néhány sorban

Gyereknevelés? Hogyan igen, és hogyan ne!

*Ma történt: Állok a Közértben, a pénztárnál a sorban. Gondolkodni kellene, mindent megvettem-e, amit akartam, számolni a visszajárót, de egyszerűen nem lehet.Lebénul az agyam az irtóztató hangerőtől. Egy gyerek ordít, de valami félelmetes hangerővel, hisztériásan, bántóan, rémesen. A többi vásárló is a fülét fogja, vagy a szemét forgatja. Anyuka pedig semmit nem tesz,nem is szól a gyerekhez. Arcán az a jellegzetes, önmagával elégedett kifejezés: Látjátok, a világra tojtam egy gyereket, és ilyen csoda még soha meg nem történt, mióta világ a világ!
 Sajnálatosan, mostanában egyre több ilyen típusú kismamával és fiatal anyukával találkozni.El vannak szállva önmaguk teljesítményétől, miközben a gyerekre nem érnek már rá odafigyelni. Szánalmas.
Amikor az ellenszenves, maszatos,erőszakosan ordító kölök pillanatnyi szünetet tart, -levegőt vesz talán?-meghallok egy másik hangocskát, egy kis ezüstös csilingelőt,éppen ezt mondja az anyukájának: Megkaphatom a kosarat? Finoman, udvariasan, mint valami kis hercegnő.Jól megnézem őket is, a kicsi lány ovis korú,formás, aranyos tündérke, az anyukája  kedves, csinos fiatal lány ,beszélget a kislánnyal,de hogy mit mond neki, azt nem hallani, mert a másik, az üvöltöző sziréna máris folytatja, rezegnek a falak tőle.

*A másik eset a napokban történt.Szentendrén kirándultunk (csodaszép volt!!) és beültünk ebédelni egy helyre.
A mellettünk levő asztalnál a Család:apa,anya,kislány-ötéves forma, és etetőszékbe kötözve a kis zsarnok.Apuka és a nagyobb kislány egymással beszélgetve ebédel, anyuka pedig a kis Zsarnokot trenírozza, Pavlovi reflexet építve benne szorgalmasan és következetesen. Így:gyerek ordít,sikít,csapkod-anya ad neki enni egy falatot, majd ő is eszik tovább. A gyerek megint ordít,sikít,csapkod,erre megint kap egy falatot.És így tovább, folyamatosan.Csak akkor kap megint, ha ordít. Szinte állandó a fülsértő sivítás, nemcsak nekünk nem tetszik.
Miért kell ezt így, könyörgöm?? Miért nem figyel arra a szerencsétlenre, és miért nem eteti normálisan? Miért várja meg mindig, amíg az üvölteni kezd? Más anyuka tud úgy is enni, hogy közben a gyerekre is figyel? Létezik? Persze :)
Például pontosan a másik oldali szomszéd asztalnál, másik család,másik apuka és másik anyuka, ölében a pici gyerekkel, kedvesek, normálisak, nyugodtak, esznek. Együtt, egyszerre. Nem kell a picinek minden falatért ordibálni, üvölteni, erőszakoskodni.

Mennyire más.

Elgondolom,vajon  milyen felnőttek lesznek majd ezekből a gyerekekből?