GYönyörű volt az erdő, ahol született.
Amerre nézek a hatalmas fák között, mindenhol dúsan burjánzik az élet.
A smaragdzöld homályban finom virágillat érzik, az öreg fák ágaira dúsan felfutó lilás virágok tömege ontja az illatot.
Napsugarak csíkozzák a zöldes világot, bevilágítanak a fák alá, ahol szebbnél szebb, csillagos mohapárnák takarják a köveket, és a földön fekvő száraz ágakat.
Egy nagy, fémfényű bogár hátán csillan meg a fény, a virágillat csalogatta ide, mint ahogy a levegőben táncoló pillangókat is.
Szépek nagyon a pillangók, kecsesek, tarkák, könnyedén libbennek virágról virágra. Olyan gondtalanok, akár a nyár, mi gondjuk is lehetne? Virág van bőven, meleg van, és fény. Szép az élet!
Ezt gondolja éppen a fák között dúdolgatva szökdécselő lény is, széles jókedvében .
Ma NapsugárTündérnek öltözött: Szőke haján csillan a fény, puha, selyemszálait a legkisebb szellő is megmozgatja, a szeme világító égkék.
Holnap ErdőTündér lesz: Haját barnára cseréli, szeme reggelre meleg őzbarnára változik.
Azután amikor VíziTündér kedve kerekedik, suhint egyet a varázspálcájával, és máris vízkékké válik a haja, a szeme pedig mentazöld lesz.
LevegőTündérré változva a haja hosszú, fehér-világoskék, a szeme pedig levendulaszínre vált.
Hogyan csinálja? És miért?
A 'hogyan' kérdése az egyszerűbb. Többféle módon is meg tudja tenni az átváltozást, mikor melyikhez van kedve. Ha nagyon hagyományos és színpadias akar lenni, akkor varázspálcát használ,és hangosan mondja a varázslatos szavakat hozzá. Máskor pedig elég csak erősen a változásra gondolnia, és azt a bizonyos varázsigét csak magában felidézni.Kész is.
Hogy miért ?
Ez az érdekesebb kérdés.
Majd legközelebb megkérdezem tőle.
....és ma, november 27-én megérkezett végre. Nagyon vártuk már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése