Others...

    Egy ideje valahogy más irányba fordult az életem, és szegény Tristen csak üldögél az íróasztalom polcán a kis fonott karosszékében, és néz azokkal a világszép szemeivel... és, -leírni is szégyellem kicsit-, de azt vettem észre, hogy beporosodott a szép hosszú, fekete haja. Szerencsére a bjd társaságot azért elkerüli a porosodás veszélye :) ők napi kapcsolatban vannak velünk, a kanapén és mellette egy kis polcon trónolnak, és szemmel tartják, mi történik a nappaliban.
   Na, most egy kis "other", ezt ma olvastam, és hát, no ! Ez most megint egy nem-babás témájú gondolat, csak fontosnak érzem, hogy leírjam magamnak.
Ha mások is olvassák, az sem baj.
Egy könyv előszavából való gondolatok:

"... hogy ne a csodára várjunk, ne bízzuk teljesen az orvosokra magunkat, csakis magunkra számíthatunk :

 El kell döntenünk, értékeljük-e magunkat annyira, hogy az értéktelen helyett az értékeset, az önkorlátozás helyett a fejlődést, a negatív helyett a pozitívat válasszuk.
Fontos átgondolnunk azt is, hogy magunk akarunk-e segíteni önmagunkon, vagy beletörődünk abba, hogy mások segítségére szoruljunk."

 Eléggé gondolatébresztő, és a mostani életemhez nagyon passzol. Jógaoktató vagyok, most pedig jógaterápiát, és ayurvédikus terápiát tanulok. Segítenék, mert ahogy nő bennem a tudás, egyre jobban, kiáltóan látom, kinek hol és milyen segítségre, változtatásra volna szüksége. De minduntalan belefutok abba a rettenetesen kifordult és hibás megoldásba, hogy ha baj van, irány az orvos, írjon fel valamit, még jobb, ha nem is egy recepttel távozunk a patika irányába, majd azt mind jól be is szedjük, és várjuk a csodát...közben meg, azt gondoljuk, hogy meg is tettünk mindent a gyógyulásért. Jaj, pedig dehogy! Semmi jót nem tett, aki így cselekszik. Az ok, ami a betegségét kiváltotta, nem szűnt meg, csak el lett nyomva egy kis időre. Csakhát, nyilván könnyebb beszedni a tablettákat, mint TENNI valamit valóban. Ráadásul, akinek legjobban szüksége lenne rá, azt a legnehezebb kicsit is irányítani a saját léte jobbítása irányába. Mintha szeretnének betegek lenni, sajnáltatva lenni, vagy nem is tudom.

Egy másik gondolat: "Egyes becslések szerint a vényköteles gyógyszerek a harmadik legnagyobb halálokozók a rák és a szívbetegségek után. A legnagyobb veszélyben azok lehetnek, akik több orvosságot is szednek párhuzamosan. Ugyanis minél több gyógyszert szed valaki, annál több esély van arra, hogy mellékhatások fognak fellépni. Ezeket a tüneteket azonban félreértelmezhetik az orvosok, amire újabb pirulákat írhatnak fel."

De mégis, mikor ébrednek már fel az emberek, és próbálnak meg értelmesen, gondolkodva élni ??
  Nekem az elengedést kell gyakorolnom.
De lehet, hogy ez rájuk -is- vonatkozik?
Hogyan ne akarjak segíteni?
Nehéz...