Mécsestartók, mert eljött az ideje

Megint ősz van.
És megint november eleje, Mindenszentek, Halottak napja, Halloween.
Növekszik a sötétség, a ködös, hideg, esős időben szinte automatikusan egyre több mécsest gyújtunk. Csak, mert kell.
Idén nekem most nem akar Halloween-es vidám, töklámpásos hangulatom lenni, sajnos, most a Halottak Napja az aktuálisabb, ebből a gödörből próbálok kimászni, egyenlőre még nem sikerül.

Ma a kezembe akadt egy kis csomag valami kötözőszál, még régebben vettem dekoráláshoz, de megmaradt. Na, most meg is horgoltam mécsestartónak, miután éppen horgolós korszakom van.

 

Egy kiürült mustáros pohár maga a tartó, de benne az égő mécses olyan semmilyen volt, így elkezdtem a ruháját horgolni. A szál valami papír féleség, nem raffia, elég vastag és merev, nehéz volt vele bánni. Jó vastag a tű is hozzá, 6-os. Mintha egy ceruzával horgolnék.Viszonylag szorosra kellett méretezni, hogy ne csússzon le a lefelé kissé szűkülő formájú üvegről.

Ennyi maradt a "fonalból".
Elkészült gyorsan, mehet bele a mécses. Most már azért jobban néz ki. A minta a legegyszerűbb, rövidpálca-egy láncszem végig a soron. 24 láncszemből áll a kezdő kör, és sormagasítás nélkül, körben spirálvonalban horgoltam.

Van egy másik hasonló mécsestartóm is, ő egy szép íves kis üveg alapra , azt hiszem felvetőfonalból készült. Ez viszont, látjátok, kötve van, nem horgolva, kis sima bogyós mintával. Itt az üveg pocakossága jól tartja, nem csúszik le. Egyik mécsestartónak sincs alja, mert stabilabban állnak a saját, üveg talpukon. Így a díszek csak kis mintás hengerek tulajdonképpen.

Itt pedig kettesben világolnak. Hogy a ma hazalátogató kedves szeretteim gyönyörködhessenek bennük. Mert, azt mondják, ma hazalátogatnak, annak a napja van, október 31.-e.
Hiányoznak

Még egy kép, bár telefonnal nem nagyon lehet minőségi fotókat készíteni, de talán a hangulatot érezni így is.

Vidám Halloweent mindenkinek, és gondoljunk szeretettel azokra, akik nincsenek velünk már itt, ebben a létformában.